Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Szabó Veronika: A tyúklopás


Békésen csipegették a tyúkok az eléjük vetett tengerit. Irén a biztonság kedvéért vitt még nekik egy marékkal, majd feltöltötte friss vízzel az itató edényt. Szépen fejlett, eleget tojó jószágok voltak. Tarkák, fehérek, barnák, kopasz-nyakúak, s az őket őrző nagyhangú kakas.  

Az udvaron állt a hatalmas eperfa, amiről a család örömmel szedegette az ízletes gyümölcsöt, a fáról lehullottakból a disznóknak és csirkéknek is jutott.  

Amikor az utca fehérnépének tagjai elvégezték teendőiket, s kicsit ráértek, kiültek valamelyikük kislócájára a ház elé egy kis pletykapartit tartani. Nem voltak sokáig, hiszen volt dolguk bőven, na meg várták haza a földeken dolgozó embereiket, nagyobb gyerekeiket és a legelőre korán kihajtott teheneiket is.

Manyu nem lakott messze Irénéktől. Csak pár háznyira. A foghíjas kórókerítésen betekintve akadt meg a szeme a jóllakott baromfiállományon, mely furcsa gondolatokat ébresztett tarka kendős fejében. Várta az estét, amikor elcsendesül az utca, eloltódnak a házakat megvilágító petróleumlámpák, s mindenki nyugovóra tér.

Egy pokróccal a kezében indult el a kiszemelt ház felé. A Hold némileg bevilágított, így könnyedén a tyúkólhoz talált. Óvatosan, halkan nyitotta ki az ajtaját, hogy kezei közé kapja az ülő legszélén lévő jámbor állatot. Kikapta hóna alól a takarót, majd zsákmányát gyorsan belétekerve ügyesen eliszkolt. Otthon biztos helyre tette le, majd csendesen visszafeküdt párjához az ágyba, de aludni keveset tudott.  

Másnap reggel izgatottan készült a piacra. Hátára vett batyujával útnak eredt, hogy eladja szerzeményét.

Irén meg az ura felébredtek. Vizet merítettek a vödörből, aztán egymás után szájukba vettek belőle a közös bögréből, hogy azt kezükbe engedve megmossák, felfrissítsék arcukat. Most is első dolguk volt a jószágok ellátása. Ahogy kieresztették a baromfit az ólból, azonnal észrevették a hiányt.

- Nézd már Jóska! Eltűnt egy tyúk! – szólalt meg kétségbeesetten Irén.

- Kijött mind? – kérdezte férje, miközben az ólba kukkantott.

- Vajon ki lophatta el? – találgatták.

Ez is, az is gyanús volt. Nem jártak házról-házra, de megsejtették, hogy a tolvaj alighanem eladásra szánja, hacsak le nem vágta már.  

Az ember gyorsan szekerébe fogta lovát, s útra kelt. A batyus menyecske kimelegedve gyalogolt a város felé. Néha megállt, hogy egy kicsit megpihenjen, aztán folytatta útját. Elképzelte miként cserél hamarosan újabb gazdát a jó súlyú szárnyas. Szinte maga előtt látta, ahogy egy városi nagysága a kezébe adja a portékáért járó pénzt, amiért vehet valami házhoz valót, s talán még marad is valamennyi apró. Miközben így elmélkedett, váratlanul a lópaták hangos dobogására és a szekér jellegzetes hangjára figyelt fel.  Hátranézett.

- Jaj, ez Jóska! Észrevette, hogy eltűnt a tyúk. Utánam jön. Jaj, mi lesz most? – fogta fel rémülten cselekedete várható következményét.    

- Jó napot Manyu! Hová, hová avval a batyuval? – tette fel kérdését a gazda.

- A piacra megyek, viszek egy kis eladni valót.                          

- Én meg azért vagyok itt, mert valaki ellopta az egyik tyúkunkat. Gondoltam, el akarja adni, ezért a nyomába eredtem, hátha sikerül elkapnom azt a piszkos zsiványt. Ne érts félre, de mindenki gyanús, aki a faluból jön erre! Tedd már le a hátadról azt a batyut, hadd nézzek bele!

- Nincs abba semmi, ami téged érdekelne!

- Azért én megnézném.

Az asszony nem tehetett mást, mint hogy letegye a hátán cipelt terhet. Zavartan bontotta ki csomagját.

- Szóval, te loptad el? Nem szégyelled magad? Ezt mindenkinek elmondom a faluban, de még a csendőröknek is szólok. Mit fog szólni az urad, ha majd mások ujjal mutogatnak rátok? Neked nem számít a becsület?

- Jaj, Jóska! Ne mondd már el senkinek! Nem tudom, mi ütött belém! Még sose csináltam ilyet! Nem is fogok többet, csak ne hozd rám a csendőröket, meg a falu száját! Bocsássatok meg nekem!

- Hát, ezt nem úszhatod meg! – felelte Jóska, majd szekerét megfordítva, visszaszerzett tyúkjával együtt hazaindult.

Az asszony megtörten, földbe gyökerezett lábbal állt egy darabig az úton. Kapkodta a levegőt. Idő kellett, hogy el tudjon indulni. Nem mert haza menni, hiszen mire a házukhoz ér, a szomszédok bizonyára tudni fognak a tettéről. Gúnyolni fogják, kígyót- békát kiabálnak rá, talán még le is köpik. Nagyon félt. Eszébe jutott az anyja által Baja Pistáról elbeszélt történet. Az, amikor a férfit libalopáson kapták. A csendőrök a hátára kötötték a libát, kezébe adtak egy dobot két dobverővel, s úgy kísérték utcáról-utcára, hogy a tolvajnak közben azt kellett kiabálnia, hogy „Dob, dob, dob! Dob, dob, dob! Így jár, aki libát lop!" Ezzel szégyenítették meg a szerencsétlent. Mi lesz, ha őt is kísérgetni fogják, vagy talán még tömlöcbe is zárják?    

Hites ura mit sem tudott az egészről. Az igazak álmát aludta, amikor ő éjjel kilopódzott mellőle a tyúkért, s már hajnalban elment a grófi birtokra az aratásba.

- Odamegyek – határozta el bánatosan Manyu. Rövidesen meg fogja tudni, mi történt, de jobb, ha én mondom el neki, mint más. Nem bánom én, ha meg is ver érte.

Nehézkesen lépegetve ment, ment a végtelennek tűnő úton egyenesen a búzaföldre. Már messziről meglátta a kaszával serénykedő emberét.

János is észrevette őt. Érezte, hogy valami nincs rendben, mert a felesége csak akkor szokott menni hozzá, ha ebédet visz.  

- Mi baj van? – kérdezte, amint a nő elfehéredett arcára tekintett.  

- Jaj, Jani! Nagyon rosszat csináltam. Azért jöttem, hogy elmondjam, mielőtt másoktól hallanád.

- Na, mondjad már! Ne őrjíts meg!

- Tyúkot loptam Irénéktől és Jóska elkapott – felelte az éktelen sírásba kezdett hitves.

- Mit csináltál? Hát rá vagyunk mi máséra utalva? Ezt a szégyent! Hogy tehettél ilyet?  Hát hogy nézzek így az emberek szemébe? Én ezt nem bírom elviselni! – háborodott fel az ember.

Hirtelen mozdulattal ledobta a kaszát, s eszeveszett gyorsasággal futásnak eredt. Az asszony nem tudta mitévő legyen. Megrökönyödve álldogált a kévék mellett, míg végül erőt vett magán, s lassacskán elballagott. Lesütött szemmel, remegő lábakkal ment végig a falun. Belépett a házba.

Szeretett párja a mestergerendára rögzített kötélen holtan várakozott rá…
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések