Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Tóth Mónika: Kacag a ma, s a holnap!


Szerény ágyam vet nekem jövőt.
Párnám elnyűtt, rongyos szegletében
meg nem élt álmaim sorba rendezem.
Gyermeki vágyam mára már felnőtt!

A tükörhöz lépek, s némán keresem
a ráncok között megbújó csodát!
Megéledt bennem a végtelen,
s felém nyújtja reszkető karját...

A távolban egy kislány fonja a haját a kertben.
Engem néz, szemében huncut fény ragyog!
Hol némán kiáltani próbál értem,
haja selymében szívem ott lobog!

Felnőttem! - súgom oda csendben.
Nem érek rá játszani véled!
Kincseimmel karjaimban járok a Rendben...
Jaj, bár néha megkísért a lényed!

Ő mosolyog csak, fénye lobban, rám kacsint...
A kiszabbadult fény virgonc táncba kezd!
A bőröm alatt fickándozik jaj megint!
Szívem pergő daljátéka ez!

Szemem csillagfénye immár visszacsillan!
Gyere, játsszuk hát az életet!
Hirtelen minden nehézség messze, messze illan!
S újra éled, mi rég feledett...

Kacag a ma, a holnap minden cseppje bennem!
Táncol vígan minden holt virág!
Az asztalról leseprem a rendem!
S csak pörgök, míg enyém a világ!
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések