Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

A sorsdöntő Csillagórák


Politikusok, történészek szerint a világ a feje tetejére állt. 
A hazugságok igazsággá változtak, az igazságból hazugság lett; a lehetetlen lehetségessé vált, az ártatlanból bűnös lett."

Mindenesetre a mezőgazdasági dolgozók számára az idén betelt a pohár.

„Brüsszel álláspontja elfogadhatatlan egész agrárközösségünk számára."-Jelentette ki a lengyel szakszervezet, még januárban, s azóta az EU országok mezőgazdászai egyfolytában tüntetnek, ezzel jelezve, hogy nem fogadják el Brüsszel álláspontját. Belgiumban tízezrek vonulnak Brüsszel utcáira nap, mint nap azt követelve, hogy a kormány azonnal intézkedjen a megélhetési válság ügyében. A demonstráció annak a jele, hogy komoly elégedetlenségi hullám söpörhet végig Európán.

Itt vannak a csillagórák!-mondaná Stefan Zweig, osztrák származású író, költő, műfordító.

De mi is az a csillagóra? Nos, a kifejezés a német ajkúak számára egy metafora, melyet olyan döntésekre, tettekre vagy eseményekre használnak, amelyek végzetesen befolyásolják a jövőt. Az asztrológiából kölcsönzött fogalom azt feltételezi, hogy a csillagok állapota a születés időpontjában meghatározza az élet további lefolyását. A köznyelvben viszont a "Sternstunde" szót egy rendkívüli vagy elbűvölő eseményre használják, megjegyzem, pozitív értelemben.

A kifejezés különösen népszerűvé vált Stefan Zweig 1927-es könyve, a Csillagórák, Történelmi miniatűrök című történelmi tanulmánykötetének a megjelenése után, amelyben 14 esszé narratívájában mutatja be a sorsdöntő történelmi átalakulási folyamatokat az abban az időszakban zajló események alapján (pl. "A Csendes-óceán felfedezése", "A Marson lévő jég létrejötte" vagy "Az első telefonhívás az óceánon"). Az előszóban, elmagyarázza a csillagóra kifejezést:


"Az ilyen drámaian koncentrált, végzetes órák, amelyekben egy időigényes döntés egyetlen dátumra, egyetlen órára és gyakran csak egy percre szorul, ritkák az egyén életében, és ritkák a történelem folyamán. Azért neveztem el így őket, mert fényesen és megváltoztathatatlanul ragyognak, mint a csillagok a mulandóság éjszakáján."


Zweig prózai és történelmi személyekről szóló regényes életrajzai (Joseph Fouché, Marie Antoinette, Stuart Mária) a mai napig élvezetes olvasmányok. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő, izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll. Így kerülnek történelmi személyek, mint pl. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Napóleon, Marie Antoinette erősen szubjektív megszemélyesített történetekben Zweig műveibe.


Műveit a tragédia, melankólia, szomorúság jellemezni. Zweig szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot. Ez különösen megfigyelhető a Nyugtalan szív (Ungeduld des Herzens) című regényében, ami az író egyetlen befejezett regénye. A példaképe, Balzac által inspirált Ámok című műve a szenvedély egy tipológiája, ahol a főszereplőket egy démoni kényszer kibillenti az élet megszokott folyásából. Az elbeszélésben a konvencionális előítéletek kényszere alatt önkívületig fokozódó szerelmi szenvedélyt ábrázolja, mint ahogy az 1927-es Érzések zűrzavarában isahol már a Halál Velencében problematikáját fogalmazza meg empatikusan és megrázó módon. Novelláiban egyértelműen felismerhető Sigmund Freud hatása.

Egyik leghíresebb műve a Sakknovella. A humanista polgár és művész állásfoglalását közvetítő történet a New Yorkból-Buenos Airesbe tartó óceánjáró gőzösön játszódik, ahol a hidegen kalkuláló, robotszerű, kapzsi sakkvilágbajnok, Mirko Czentovic két játszmában megsemmisítő vereséget szenved egy ismeretlen ügyvédtől. Kiderül, hogy az ügyvéd, –aki korábban igen gyengén játszott –a Gestapo börtönében tanult meg sakkozni: az idegtépő kihallgatások szüneteiben, gondolatban mesterjátszmákat játszott le, hogy a szellemét frissen tartsa. A novella egyik főhőse így meditál:„A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné…"Az író egyrészt bemutatja az ember konfrontálódását egy brutálisembertelen rendszerrel szemben, másrészt leírja egy fogoly szenvedését, akinek semmi lehetősége nincs arra, hogy kapcsolatot teremtsen a külvilággal.


Reméljük, hogy a Csillagórák kifejezést hamarosan pozitív eseményekre tudjuk majd alkalmazni!


Schweiger Szilvia Lilla - Prokult Újság

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések