Angyal Bella: Múlt

Kezedet fogva
elvesznek a remények,
lábujjhegyen a sírig,
álmok enyésznek.

Emlékké forrt könnyek
hullanak a mára,
a nappalt gondolatok
festik éjszakára.

A lobogó lángból
csak parázs maradt,
a lüktető szívhez
árnyékod tapadt.

Pillanatok szaladnak,
holott nincs kezdet vagy vég,
az út a boldogság,
bár mély a szakadék.