Isten megkerül,
akár a házitolvaj,
ha valamit elfelejtünk,
vissza kell mennünk oda,
a paradicsomba,
aztán az eszünkbe jut,
mint a szilva
a gombócba.

Így gyújtja fel magát
a fázó költő,
leönti magát
halhatatlansággal,
aztán a halomra hányt
könyvei, kéziratai
közé fekszik.

Pár órán belül már
oszlik a kíváncsi tömeg,
mint a költő által
megölt, szeretett
kutyája teteme,
aki nélkül nem tudott
volna megdögleni.