Álmosan, csendesen borult rám az este.
Ugyanúgy mint régen, a békét keresve.
 
Nem követelt, nem kért, csak átölelt lágyan,
úgy, ahogyan régen a kedvesemtől vágytam.
 
Fenséges nyugalom áradt szét lelkemben,
szárnyaltam mézédes illatos kertekben.

Ringató zenével kényeztetett lágyan
békesség áradt szét minden porcikámban.

Aztán  mint a madarak, szétrebbent az álom,
érkezett a hajnal vágtató lóháton.

Elvitte a mézédes kertek illatát,
de itt hagyta nekem a reggel mámorát.