Álombuborékból kilépsz a fényre,
szemed próbálod kinyitni résre,
s könnyektől maszatos jéghideg ujjak
vigaszt keresve a hajadba túrnak,
nyomodban liheg sok kéretlen kérdés,
nyakadba zúdul a cseppfolyós érzés,
hogy özönvízével lelked lemossa,
s kámfort játsszon a múlt fekete foltja,
új színe, formája lesz minden napnak,
alaktalan vágyak erőre kapnak,
lerángatják a tegnap pizsamáját,
csíkos rabruha túlhordott imázsát,
s ha szólít a hang, hogy indulni kéne,
térkép is akad majd kezed ügyébe,
s ajtón üzenet, mit az éj otthagyott:
„szoba kiadó a napos oldalon”.
0 Megjegyzések