Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Majoros Péter Patrik: „Mi az amikor kitéped magadból, hogy eggyé válj vele?”


Megfognám a kezed, nem engedném el…
Szaladnék tovább, szemben hegyekkel, széllel
Igaz szóval tiszta szívvel nem nézni hátra
Valódi érzéssel szívemben a késsel.

Kitépném az agyam a szívem, ne harcoljon ha fájdít.
Semmim sincs és senkim semmi sem számít…
Minden ott van bennem, a „kell” többé nem kell.
Túllépni magamon forró, tiszta szívvel.
Eldobom mindenem hátha meglátom a szemedben
magamban magamtól ki vagyok bent a lelkemben.

Hol voltál eddig? Hol vagy most? Várj még…
Feltűntél és örökre megszűntél csak vágynék
minden múlandó, az idő egy játék az ÉN csak egy árnyék
A tükröd valódi benne valódivá válnék s mindennel eggyé veled MOST változnék... örökre.

Kérve, rohannék és üvöltenék… Nem számít a holnap sem a tegnapi játék.
Az emlékek, érzések mindvégig ott kalapáltak, igaz tűzzel valóságot kovácsolnak.
A pillanat mikor a vár összedől s a hazugságok mind elfutnak
akkor is csak TE maradsz bennem igaz hitnek, az egyetlen szónak

Az idő alkot azt mondják relatív, az egyetlen kérdés csak ki mihez viszonyít.
A szemedben látom a világom és minden hazugságom mögötte vagy te s vele minden álmom
Ha eljön az idő mikor az utolsót számolja le nekünk az az egyetlen PILLANAT akkor te lennél számomra az.

Te vagy én? Vagy én vagy te? A színfalak ledőlnek, padlóra esve. Így forr össze végül minden „csak” egybe.
A döntésnek súlya van hiába örök a mozzanat aki megáll az végül örökre ottragad.
Utamat kerestem és ma végre taposom, a szemedbe nézve kár lenne hazudnom.
Dobj el mindent, repülj a felhőkben
a kalitka nyitva s a madárka kiröppen
én már szabadon a felhők felett várlak
ott mindig süt a nap, mert a lelkemben látlak.

Megadom magam neked és magamnak, történhet bármi csak lássalak szabadnak
A lelkek nem várnak egyre csak rohannak, az emlékek és a körök végül csak lehúznak
Eldobni mindent, menni a mával engedd el az evezőt haladjunk az árral
Szemben a sziklákkal, nincs többé félelem elengedlek magamból
Csak sodródjunk az életben…
Egy vagyok veled, a szíveddel, lelkeddel egy folyóban haladunk.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések