(Paál László: Erdei út)
Porszemeken csillog a fény,
az erdei út vajon hová vezet,
árnyékai sudár, égig érő fáknak
lebegnek tarkán az ösvényen.
Leereszti ecsetjét a festő,
álommá szőtte a vásznon
színes valóság varázsát,
lengeti a szél a lombokat,
ódát dalolnak a madarak.
Ezerszer megjártam már
rejtelmes erdei ösvényeit,
de újra és újra elém tárta
elképesztő, csodás titkait,
ismeretlen, örök harcait,
úgy vágytam megmutatni,
tisztító gyógy-varázsait.
){kind=link}
0 Megjegyzések