(Paál László: Erdei út)


Porszemeken csillog a fény,
az erdei út vajon hová vezet,
árnyékai sudár, égig érő fáknak
lebegnek  tarkán az ösvényen.

Leereszti ecsetjét a festő,
álommá szőtte a vásznon
színes valóság varázsát,
lengeti a szél a lombokat,
ódát dalolnak a madarak.

Ezerszer megjártam már
rejtelmes erdei ösvényeit,
de újra és újra elém tárta
elképesztő, csodás titkait,
ismeretlen, örök harcait,

úgy vágytam megmutatni,
tisztító gyógy-varázsait.