Egész nap a várost járom,
a járdák feketén kopognak,
az utcák fényárban úsznak,
a házak ünnepi díszben ragyognak.
Az áruházak ajtói csikorogva tűrik
a szűnni nem akaró áradatot,
de az arcokon nem látszik semmi,
a szívekben alszik a fájdalom.
Reklámok milliói harsogják fülünkbe,
erre szükséged van, azt megérdemled.
Elhisszük, hogy a vágyott tárgyban,
az ajándékban ott van a szeretet.
Ha karácsonyeste mégsem találjuk
a boldogságot a fa alatt,
ha az ünnepi asztal csalódást hoz,
és őszintén sírni sem szabad,
ismerjük be, hogy kudarcba
fulladt, kényszerített a szeretet.
Nem valódi, álarcot visel,
aki elrejti az érzéseket.
Ha nem változunk, mire itt az ünnep,
bele betegszünk a készületbe,
inkább elkeserít a sok csillogás
ahelyett, hogy örömünkre lenne.
Értünk született meg a gyermek,
s hogy ne féljünk a magánytól,
elég lesz egyetlen mécses,
mert a szívünk lesz a jászol.
0 Megjegyzések