Megint elsőnek ért be az iskolába, mint minden reggel, lerakta a táskáját. Valamit előkeresett belőle, majd lekuporodott a sarokban lévő párnákra és majszolni kezdte Józsika. Sorban érkeztek a gyerekek. A társai megszokták tőle, hogy mindig elvonul, nem szeret beszélgetni, ezért nem is keresték a társaságát. Aztán ott volt az is, hogy sokszor füst szagúan jött iskolába, koszos ruhában, még a nyaka is fekete szokott lenni a piszoktól. A gyerekek eleinte gúnyt űztek belőle, aztán később már levegőnek nézték. Pedig ez a fiú nem volt egy buta gyerek, mindenből megszerezte a közepest, úgy, hogy még áram sincs náluk. Télen, mire hazaér, már csak a gyertyafény és a régi kályha pislákoló fénye marad, bár fűteni is csak épp annyit tudnak, hogy ne fagyjanak meg. Józsikát egyedül neveli a nagymamája, az anyukája a születése után elment szerencsét próbálni, külföldön takarít. Azt ígérte, küldi majd a pénzt, nem lesz semmire sem gondja a fiának. Amióta elment egyszer sem hallottak róla, csak a közös ismerősöktől. Állítólag jól él, megvan mindene, de nem akar a családjáról tudni, van már neki új. Józsika nem ismeri az apukáját, így az ő családját sem, csak idős nagymamája van neki. Ketten élnek csendben, szerényen, fent a szőlőhegyen.
- Hé, te meg mit eszel?
Józsika csodálkozva nézett fel, ez meg mit akar tőle. Tulajdonképpen ki ez a fiú? Eddig még nem is látta. Nem válaszolt, még a nyakát is behúzta, hogy láthatatlannak tűnjön. Az ismeretlen nem tágított, leült mellé.
- Hé, ez sült gesztenye! Kapok? Na, légy szí, csak egyet!
A kisfiú csodálkozva nézte, hogy vajon tréfát űz vele ez a gyerek? Tőle semmit nem szoktak elfogadni a társai. Olyanokat mondanak neki, te leprás, büdös csicska, nyomorék vagy. Nem mondott semmit, úgy csinált, mintha nem értené, gondolta, akkor hamarabb szabadul. Ő csak át szeretne melegedni kicsit és tompítaná a gyomrában lévő korgást.
- Van nálam szaloncukor, cserélünk egyet?
Ennek már nem tudott ellenállni,
nagyon régen evett édességet.
- Anyukám a karácsonyi vásárokban
mindig vesz nekem sült gesztenyét, elvisz forró csokizni,
vasárnap még a Télapót is láttam. Nagyon király ez a
gesztenye, az én anyukám egyszer megpróbált sütni, de az egész
fekete és büdös lett. A vásári meg egy vagyon, legalábbis ezt
mondja, úgyhogy csak 10 dekát kapok, de az is valami. Neked honnan
van?
- Mama sütötte.
- Azta, nekem is kéne egy ilyen
mama. Az enyémek inkább sütit sütnek, meg rántott húst. Az
egyik nagyon ott van, ha lekvárt kell főzni. A másik annyira nem
ügyes, de azért megeszek mindent, meg ne sértődjön. Hol veszed
a gesztenyét? Az egyik boltban mi is láttunk, de azt mondta
anyukám, hogy ennyi pénzért többet nem próbálkozik.
- A gesztenyefa alól szedtem össze.
- Ne csináld, ki vagy te Bear
Grylls?
- Nem, Józsika vagyok.
- Király. Adsz még egyet?
- Persze.
- Vegyél cukrot. Én most jöttem
ebbe a suliba, el kellett költöznünk. Apukám nagyon sokat
dolgozik, de azt mondja minden pénzét elveszi az a tetű bank.
Most kicsi házunk van. Van előtte egy almafa. Majd ha lesz alma
rajta, hozok neked.
- Józsika nem
értette az egészet, mit akar tőle ez a Gergő, de jól esett neki
a kedvesség.
- Hé, új gyerek, menj onnan! Ez
leprás! Nem látod?
- Nevem is van, Gergő vagyok.
- Menj el a közeléből, nem érzed
milyen büdös?
- Egyre több gyerek
nyújtogatta a nyakát, mi történik a három gyerek között a
sarokban.
- Nem, szerintem nem büdös.
- Még egy kis csicska az
osztályban, geci, nagyon jó.
- Mit mondtál rám? Mi bajod van
Józsikával, mondjad!
Gergő nagyon felhúzta magát, Józsika csak kuporgott a sarokban, nem akart bajt. Tudta, hogy a tanító néni úgyis Tomit fogja megvédeni, nem érdemes balhézni. Tomi odalépett az új fiúhoz és lökött rajta egyet.
- Csicskagyász vagy a leprás haveroddal együtt!
Durr. Gergőnek nem kellett több, lekevert egy maflást a nagyszájú fiúnak. A kettő gyerek egymásnak esett, húzták – vonták egymást a földön. A balhénak Ági néni vetett végett. Megbüntette az új gyereket, nem hitte el, hogy Tomi a hibás. Amikor kellett, nagyon szépen tudott viselkedni, mint egy igazi mintagyerek. Egyedül a gyerekek tudták róla az igazat, de mindig hatalmas hétvégi bulikat, mozizásokat tartanak a szülei, úgyhogy inkább hallgattak a simlis ügyeiről. Gergő nem is volt hajlandó tanulni Ági néni óráján, benne túl nagy igazság érzet volt. Amikor elfordult a tanító néni, még a nyelvét is kidugta rá. Józsi odament szünetben Gergőhöz, a kezében egy zacskóval.
- Tessék, neked adom, kínáld meg anyukád is. A mamám tud még sütni nekem.
- Ez az összes gesztenyéd!
- Nem baj. A tied már. Azt mondtad király a sült gesztenye.
Elfogadta az ajándékot, elkezdett kotorni benne, 5 szemet elrakott a táskájába, hazaviszi az anyukájának. Észrevette a szaloncukrokat, cserébe a kedvességért, Józsikának adta az összeset.
- Ez az Ági néni nem valami jófej.
Már most utálom.
- Ne balhézz vele, nem éri meg.
- Pedig egy szemét volt, meg sem
hallgatott. Ez a Tomika is… pff. Ki a haverod?
- Nekem nincs.
- Nem jársz senkivel se focizni?
- Nem szoktunk ebben a suliban.
- Akkor mit csináltok?
- Nyomják a gépet, meg chaten
beszélnek.
- Kivel szoktál beszélni?
- Nekem nincs gépem.
- Nekem van, meg telóm is, de nem lóghatok rajta állandóan, apa azt mondta elveri a seggem, ha kocka leszek, mire hazajön az osztrákoktól.
- Azok kik?
- Akik Osztrákban laknak.
- Ja, hallottam már róluk.
- Majdnem megettünk mindent.
- Gyere, menjünk, becsengettek!
- Ááá, én nem megyek be, nem tetszik Ági néni.
- Gyere, túl lehet élni, csak csendben kell maradni.
Duzzogva, de leültek a helyükre. Hétvégén Gergőt elvitte az anyukája a szőlőhegyre, hogy a fiúk tudjanak együtt focizni. Nem szeretett volna üres kézzel menni, vitt egy nagy termosz forró-csokit ajándékba. Amíg a fiúk fociztak, elbeszélgetett a nagymamával. Megtudta, mennyi mindenhez ért, milyen gyönyörűen tud varrni, mennyire jó szándékú, de az előítéletek miatt mindenhonnan elküldték, aztán már nem is próbálkozott munkát keresni, megteremtette magának az ételt, a kevéske pénzét pedig mind Józsikára és a düledező házra költi. Beajánlotta egy kedves barátnőjéhez, délelőttönként most takarít, de ez is munka, legalább van pénzük fára és áramra. A bojlerben mindig van meleg víz, meg tudták javíttatni a kályhát is, már nem köpi a füstöt. Józsi és Gergő azóta is elválaszthatatlan barátok, sokszor vihogó, pironkodó lány koszorú követi őket. Ági néni már boldog nyugdíjas, vissza sem néz az iskolára, Tomi meg továbbra is pofátlan, de legalább jól meghízott a sok gyors-kajától és a lustálkodástól.
0 Megjegyzések