Adj egy jelet és én szívembe vésem,
Szólj még egyszer, legalább mondd: szerettél!
Virág nyílik a síron, magadból kelt...
Serceg lelkem hegedűje: itt a tél!
Mily' szép lett volna az alkonyat Veled,
Együtt táplálhatnánk lelkünkbe reményt...
Magányba zuhant könnyes tekintetem,
Homályos látomásban előttem mész.
Végső búcsúnál kezed simogattam,
Te elhúztad, és szemedből folyt a könny...
Kettőnk szerelme földönfutóvá vált!
Szavak helyett égbe száll a sok sóhaj,
Létemet behálózta már a közöny,
Egykor majd ott a szerelmem Rád talál...
Küldjön tartalmat a Prokult Újságnak
Töltse ki az alábbi űrlapot és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot. Küldhet verset, prózát; könyv-, színház- esetleg filmkritikát. Helyet találunk mi neki, de munkánkat is segítheti.
0 Megjegyzések