/„… majd ha szemed is bedeszkázzák”/
(Bágyoni Szabó István Csöndholnapja után szabadon)
a költészet egyetlen hatalmas
sebzett hús
megannyi része széttépett véres cafat
lógnak róla szövetek a bőr az idegek az inak
lemarja a nép igazul parancsra
feléli az éhezők viadala
a csont marad végül
itt él velünk kollektív emlékül
hogy megöltétek benne az istent
nem egyet hanem mindet
azokat is akiket kitaláltatok
bűntudat nélkül felzabáltátok
elfelejtettük gyermekeinket
az igazi szeretetet miként a szerelmet
emberek
ma is egymásra mutogattok.
0 Megjegyzések