Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Tönköl József: Karácsonyi mindenség-litánia


A csöndben én legyek az ősök vérével eke vasára rajzolt dűlő,
ne ismerjek tébolyt, mely este sárgaviolákat rak a szemembe,
ne tudjam, ki nyitja lógó lábú disznó rendfájára az eget,
deres írással a burjánzó széles-lapu és az árvacsalán gyökereit,
mikor lesz, hogy nem te, én vágyom bódult démonokra,
ellenükre semmit nem teszek, hordjanak csak méhükben,
bontsák meg hajam, bontsák meg a lelkem,
vigyenek romlásba, sohasem orgona-karéjos felhőkbe,
ahol a fájdalom gyönyörű nádsípokon csodává változik,
olyan szép vagy, mint a fű taraja, mint szélbe kitett töklámpa,
jég-glória, mint egy hozzám-közeli Reich Károly-kép, olyan: 
vékony szálú rajz lóval, tűzrózsa-mellű öregemberrel,
madárhangos pásztorbot egy ölfarakáson, nem az enyém,
ahány nap, annyiféle: mint valami vasalt kerék nyikorgása,
a küllők is koromfekete akác-legyezők, páskomon szomjazók,
szekerek oldalán sok-sok árnyék, lőcsökön füstölgő por,
a gyepen, bogarak hátán lobogva és harangozva,
ezzel takarom be szememet, ha a violák éles fénye beleég,
veled maradok, hogy elmondjam, kik voltunk és mi a sorsunk,
nem fogunk többé a varangyszín Száz holdtól elbúcsúzni,
imádkozzuk a karácsonyi mindenség-litániát:
áldj meg miket annyiszor, ahány fűszál van a Hosszúirtásban,
irgalmazz nekünk szent szamárcsipke!
szent liliom, szent mák, szent köles, szent ezerjófű, szent som,
szent szarkaláb, szent bojtorján, szent Boldogasszony-rózsa,
szent búzaszegfű, szent darázsvirág, szent istengyümölcse,
szent jézusvére, szent lajtorjástövis, szent rezeda, szent cirok,
szent kapor, bodza, berkenye, galagonya, jácint, hegyi len,
tehén szemére való szent aranka – könyörögj érettünk!
add meg mindenkinek a békességet, amit akar,
legelő bábafonala, ragacsos bölényfű, pompás dámakonty, 
csipkézett szélű lókörműfű – segíts meg!
a ti szeretetetek más, pislákoljon veletek gyertya,
mit felgyújt pillangó gyönge szárnya a rétek közt,
megbolondultunk a gyönyörűségtől, nekünk nem kell tavasz,
imánkkal még mindig a koronavírusos lelkeket engeszteljük,
jönnek vadabb s szebb telek, és valahol, nem is messze,
mintha hályogos égalj és a diófa levelei akarnának betemetni
késő-órát, bölcsőt, kertet, gidaszarvú tehenet, holdat s napot. 


Reactions

Megjegyzés küldése

1 Megjegyzések