vízre léptek az álmos fények
part alatt lapulnak az éji sötétek
még suttog a csobogás a part kövén
melyen lustán könyököl egy rönk-szirén
halk madárdal röppent fal a kompra
mely fölött magasan egy felhő vitorla
vörös szegéllyel de hófehéren
felsóhajtott álmaink vitte éppen
törékeny remény bujkált a fákon
cinke fészkébe ült ringó ágvillákon
várta hogy fátylát fényéről ledobja a nap
hogy a sugarak a Tiszában pajkosan játszanak
mintha csillogó ezüstpénz peregne
olyanná lett a hullám s a folyó medre
a visszaszökő nyár lubickolt a vízen
pedig ősz volt kinn bennem tél azt hiszem
0 Megjegyzések