Én maradtam volna, szép napot kívánni,  
és átírni, ha kell minden életrendet,  
belecsókolni a hideg tenyeredbe,  
majd újra megsimogatni magam benned.    

Én maradtam volna, szép napot kívánni,  
egy percre, hátha az átírja végzetünk,  
de a lábam vitt, s az elmém sosem mondta  
hogy mi egymásért, és egymásnak születtünk.    

Én maradtam volna, szép napot kívánni,
 belecsókolni a hideg tenyeredbe,  
darabra hullni, s összeadódni újra  
élni, s ha kell meghalni a szeretetbe.

Szerkesztő: Kovács Kókai Kata