Én maradtam volna, szép napot kívánni,
és átírni, ha kell minden életrendet,
belecsókolni a hideg tenyeredbe,
majd újra megsimogatni magam benned.
Én maradtam volna, szép napot kívánni,
egy percre, hátha az átírja végzetünk,
de a lábam vitt, s az elmém sosem mondta
hogy mi egymásért, és egymásnak születtünk.
Én maradtam volna, szép napot kívánni,
belecsókolni a hideg tenyeredbe,
darabra hullni, s összeadódni újra
élni, s ha kell meghalni a szeretetbe.
Szerkesztő: Kovács Kókai Kata
0 Megjegyzések