Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Cveta Szterjopulu: Anyám történetei


De jó, hogy ráérsz egy kicsit kislányom, mindjárt megőrülök, apád kikészít! Nem mozdul a foteljából, és onnan szól ki nekem a konyhába, hogy hogy csináljam a krumplipürét. Ő, aki egy szendvicset nem készített soha! De hallgasd, meg, mit csinált karácsonykor!

Én már jóval az ünnepek előtt elkezdtem a bevásárlást, sütöttem, főztem, mindent én csináltam, mint mindig. Egyet kértem tőle, hogy vegyen már egy olyan nem túl magas, de tömzsi lucfenyőt. Tudod, mivel jött haza? Hát persze, hogy tudod, hisz láttad szenteste, szégyelltem is magam érte, avval a hosszú tűlevelű fenyővel, aminek összesen három ága volt, az is ferde.

Kérdem tőle: Lázár, mi ez a borzalom, ezt akarod feldíszíteni? Erre azt mondja, hogy útközben találkozott a barátjával, tudod, aki itt lakik szemben, a Sándor, és ő azt mondta, hogy ez a fenyő sokkal hosszabb életű, mint a luc, és még olcsóbb is. Persze, mert ez a Sándor is mindent jobban tud, kár, hogy nem azt mondta apádnak, hogy menjen világgá és soha ne jöjjön vissza!

Aztán az izzósor, amit rá akart tenni erre a röhejes fára, majdnem összetörte magát, és a fa is eldőlt, mert persze, hogy nem jól faragta be az állványba! Apád egy csőd! Bezzeg ha elmegyek annak idején az első udvarlómmal, a Gyurival Kanadába... Akkoriban sokan kimentek. Egyik nap elém állt és azt mondta: Rózsám (így hívott mindig), gyere velem, kezdjünk új életet, pénteken indulunk. Én meg nem mentem, itt volt a családom, anyám, a testvéreim... Gyuri elment, jött apád, hamar megesküdtünk, nem volt nagy felhajtás. Aztán jöttetek ti, a bátyád meg te, az nagyon szép időszak volt. De most vénségére egy unalmas, pipogya fráter lett, semmi más nem érdekli, csak az ebéd meg a foci.

Még szerencse, hogy a te párod nem szereti a focit, az ilyen ember hidd el nekem, egy főnyeremény, és még csak nem is iszik. Bezzeg apád, sosem felejtem el, mindenórás terhes voltam a bátyáddal, ő meg úgy jött haza a május elsejei felvonulásról, hogy alig állt a lábán a piától. Ahogy belépett, egyből lehányta a vadonatúj rekamiét, én meg nagy hassal takaríthattam utána. Tudom, ezt  százszor elmeséltem már, és igaz, ami igaz, azóta se rúgott be, de máig bosszant a dolog. Örülj, lányom, hogy neked nem iszik a férjed, az ilyen ember aranyat ér!

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések