Cveta Szterjopulu: Hogyan együk magunkat boldoggá?

Ez így nem mehet tovább, az idő csak fogy, én meg csak öregszem, pedig megfogadtam, hogy én egy nagyon fitt öregasszony leszek. Jó, még nem vagyok öregasszony, de most kéne elkezdeni .

Olvasok mindenfélét a nagyon okos interneten, tele van életmódváltókkal, megmondják a tutit. Először is iktassuk be a mozgást a mindennapjainkba. Ma kezdem. Ja nem, ma nem jó, mert érzem a melegfrontot, fáj a fejem. De holnap elkezdem.

Van az a mondás, hogy az vagy, amit megeszel. Akkor én már császárszalonna lennék vagy sütemény. Zserbó vagy almás pite.

De mától vége az édes életnek, együnk zöldséget, mondjuk karfiolt. De egy kiló karfiol több mint ezer forint, akkor már veszek egy kiló oldalast, felvagdalom, bepácolom olívaolaj, fokhagyma, citrom és egyéb titkos fűszerek keverékével, hagyom pihenni, aztán be a tepsibe, amíg süldögél magában, fönt elkészítem a krumplipürét, nem sajnálom a vajat, és már-már kezd lelkiismeret-furdalásom lenni, hogy ma sem zöldséget eszem, benyúlok a hűtő legmélyére, és előhúzok egy üveg vegyes savanyúságot. Uborka meg paprika.

Mikor elkészülök, leülök a tévé elé, és addig keresgélek, amíg rá nem akadok egy egészséges életmódról szóló műsorra, és amíg nekiesek az oldalasnak, szánakozva nézem azokat a nőket, akik mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék szépségüket. Szerencsétlenek, nem ehetnek egy jót egész életükben.

Állandóan paráznak, félnek a zsírtól, ezért aztán heti négyszer edzenek. Ezekről az emberekről húzzák le a legtöbb bőrt, hisz gondolj csak bele, csupa olyat esznek, amit nekik találtak ki, viszont nagyon drága, a zöldség meg a gyümölcs aranyárban van, biztos miattuk, nehogy olcsó legyen az egészség, azt nem becsülnénk meg.

Így az emberiség két részre szakadt: van az egészséges boldogtalan, és a nem annyira egészséges, de boldog ember. Az evés ugyanis örömforrás, az éhezés pedig boldogtalanná tesz.

Most, hogy túl vagyok az oldalason, rájöttem, hogy van egy harmadik rész is: aki eszik, mert örömforrás, de közben iszonyú bűntudata van. Evés közben boldog, aztán meg jön az önostorozás, meg a fogadkozás, amit néhány óra múlva simán elfelejt azért a kis boldogságért. Ilyenek vagyunk, sokunknak gond van a memóriájával.

Miért van bűntudatunk, ha eszünk? Kinek a műve ez? A médiáé? Vagy a huszonegyedik századi torz szépségideál képé? Hogy jutottunk idáig, mi nők, hogy elhiggyük ezt a hülyeséget? Tudod, mi hízlal nagyon? A bűntudat.

Ha azt ki tudod törölni az agyadból, máris nagyobb esélyed lesz a boldogságra.