cigit tekerek, télen.
és amíg a nedv áztatta papír eljut a számhoz,
 az a három másodpercnyi boldogság.
az ilyen pillanatokat kerestem, mindig
nem tudni hova menni el -
nézni a várost, ahogy betakarózik a tömeggel.
majd  levenni róla a ruhát,
hogy aztán reggel
újra felöltözhessen az éggel.