Mit mondhatnék az év utolsó napján?
A régi dalok már elhangzottak;
mit hajdan leróttak a nagy tollak,
minden halló fülben muzsikáltak már.
Hát mit is mondhatnék? Mi újat lehet,
s mi újat szabad leírni nekem,
ha senki földjén borúmat vetem,
én, a festő kezében apró ecset?
Azt írom neked, ki ezt most hallgatod:
szerelmed teljében add önmagad,
s vidáman zengjen mindig dalod!
Azt írom, az életed legyen csodás!
Kegyelem fogadjon, gyöngéd szavak,
s legyen távol a végállomás.
Szerkesztő: Péter Erika
2 Megjegyzések
Nagyon szép és jó ez a szonett. Gratulálok a szerzőnek.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
Törlés