Ma számadásra szántam el magam,
Csak úgy könnyeden, mint ki gondtalan.
Mérlegre tettem apró létemet
Mint öntudatot, ha már léphetett.

Úgy mint kit nem köt már sokmázsás közöny
Kötőfékjét a semmihez kötöm...
Béklyóját áldással bocsátom el
Tán követne még, de kit érdekel?

Hisz elmondhatom amiért itt vagyok
Elmondhatom, mint a - végtelenek s nagyok -
Hogy élni szép és élni érdemes,
Bár arasznyi csak, de tündöklő s nemes.

Glória övezi, ha tapossák is ezren
A szavak szabadságát vállaimra vettem.
S bár ordaslétű hangok közönnyel fojtanak,
Öröklétük nekem egy múló pillanat...

Mert sarjadni kell az értékadónak
Hiszen nem születtünk alatvalónak!
Mocskos cipőtalpak csikorgását hallva
- Gyertek Lélektársak egy magasztos dalra!

Mutassuk meg,  hogy van helyünk a létben,
Hol értéket adni el nem múló érdem.
S ki szavainkra most gőggel felel,
Az Örökkévalóság felejti el... -