Eső kopog az ablakon.
Hol monoton
staccatoban pattog,
hol szinkópát kalapál.
Zaja agyam ráncaiba váj.
Özönvíz lesz – súgják –
bűneink miatt,
felbőszült az Iisten
s készül egy vádirat,
ám ezt a vízözönt
nem Isten küldte ránk,
magunk teremtettünk
disszonanciát.
Fel kéne fedezni
az Új Paradicsomot
s elhajózni oda,
hol felhőtlen az ég
és a kakofóniának
tiszta dallam
adja át helyét.
2 Megjegyzések
Nagyon szép, időszerű vágyat fogalmaztál meg kedves Erika! Az Új Paradicsomot.
VálaszTörlésDrága Magdikám! Nagyon szépen köszönöm a véleményedet!
Törlés