Kivesézett titkaim faggyúszagú kápolnájában a bútorok
Kipletykált bólogatások vállvonások hálák dohos komódok
A düh a láng sosem pihent zarándok kanócpadjaimon igenük
Nemük lobogóin bársonypárnáin megültetett hallgatások az eskük
Talán sosem volt tanújuk s nőiesség férfiasság gyermekség az Istenük
Nem szerettek nem szerettem őket felégtek de ragaszkodtunk egymásba
zsoldos hívők fektettük magunk adományként egy felkapaszkodó egyházba
Minek majd romjain ledér ifjak ünneplik vesztett zsúfolt szüzességeink mámorát
Boros-flakon feles-üveg sörös-doboz branültől vérmes kocsmai led-édes karácsony
Sorompóktól vadult megváltás üldözött sivító vércséi mentőkként járják temetőik
Huhogott melegségtől libabőrös rándult földgyomra öklendezett hányatott lélektetem
Barkaágon a létezésen kihajtott gubók mákfeketeségétől kormos esték gyűjtik éneküket
Peregnek tónustalan korcs áhítat gyolcsaiba itatott tócsák rajtam és rajtad a verő tekintetek
A takartságok tenyeres stoptábláit pipacspirossal feketével emelik az ópium-fehér égbolt felé
A gazdag a nincstelen is végül rögöt kíván ételül italul a kárhozat kottáin csontjaik dobpergések
Arra járókelőiket
szemvedrekkel
merített részvét
sürgeti a megértés
egymástól egymásba
vázaikba ékelt bárdokat élez az ölelés metafizikája hüvelytelen elhalálozás lesz a várt születés
forgácsaikból vacokjaikat vetik az évszakok robajukból elragadtat az emlékezés örömös hiánya
hasábjaikat is lajstrom szerint besorolják viaszt-lélegző és láz-tépett ítélet könyvtári Atlantiszába
romantikába csábult Kharon-ok kezetekben evezőlapát és rablánc lesz anyáitok szívkönnyű pántlikája
0 Megjegyzések