Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Tóth Olivér: Meteorrózsáikat


Más mércével ha mértél mint szeretet
Nincs jogom megfedjelek de elmondom nem jól tetted
A neked megrajzolt földet ha útjaidban páraként szeretted
Lemondani magadról értem ha a célt már magadhoz
Magadért bennem sem kerested az önzésre térképedet
Magam sem vágytam másra mint valakiért valakinek legyek
Míg az ördög is az Isten is rajtam és belőlem vesz méretet

Más mércével ha mértél mint szeretet
Ha szótlanság helyett ordítottál míg körötted toporzékolt a jó
Nem másra vártam csak hogy szememben számban te légy a szó
Megnevezni azt amit magam hanyagoltan sem értek néhanap
Hogy idegenül is testvéremnek nevezzem ölemben az úttalanokat
Ki szakadékhoz áll mindegy hogy mélybe vagy magasba szálljon
Nem vonzza más terheitől külön-külön zuhanjon vetve véget

Más más mércével ha mértél mint szeretet
Arattál mert nem hagyott mást a szükség a földnek add mindened
Csereüzletben mérve súlyod ha meghasadtál se bánd ki veled így rendelkezett
Gyűszűiddel foltoztad rám a poklokat s el tőlem a mennyeket
Szólított nép a búban szolgasorsa magam adtam fejemet
Megbánásom moha szökőkútként menekülő árnyék a nyárban
Szőnyeg és pokróc nap ha lábad elé menekülten letelepülnek

Más mércével ha mértél mint szeretet
Tudd tetőid felett és alatt háborúikban az angyalok is kardélre mennek
Ajtófeleidre keresztfádra olajos balzsamot szent szellemet tollaikkal ecsetelnek
Tudd hogy elvetélt magzatok magzatvizétől rőtek a pirkadt  bárányvéres hajnalkertek
S ha estébe nyújtózott tagokkal feláldozott a megvalósulás egy trónra ült Krisztus éltet
Csillagkulcsokkal gyógyító fekete-lyukak egyetemes rendszerében jellemedet
Kívánják szeretgetik meteorrózsáikat is a plágiummal vádolt naprendszerek

Más mércével ha mértél mint szeretet
Hiszem hogy egy nekem tágult univerzum szobájában örökös ablak ajtó az Isten
Más nem parolázik nekem fenntartott rozoga békéjével nyitott szelencéjében
Fátyolfalai mögött hitvesi ágyam vértócsáitól sem rémült bejárónőm a Múzsa
Hiszem hogy nélkülözői közül fejemre tett glóriámat két kezét tartja rajtam érzem
S ha szemeit forgatja is rajtam a sírás könnyűségem nadrágjait kabátjait maga mossa
Mintha pulóverképű apám anyám testvérem rabságának táboraiban kérője önszántából maga volna

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések