Ott vagyok veled
- mély vizű tóban -
ezüstös hangok
a kékes Holdban,
sirálysikolyok
üvegkorsóban.
Folyó mélyéről
felszálló ködben,
ázott földeken
guruló rögben,
búzatáblára
rajzolt körökben.
Ott vagyok benned
a vérerekben,
molekulákban,
a DNS-ben,
atommagokban
pulzáló csendben,
tenyérbe karcolt
világegyetemben,
csilingelő apró
nadrágzsebedben.
Ott leszek nálad
virágrobbanáskor,
józanságodban
csókolni százszor,
bódító mákony
hétköznapokban,
lüktető álom
a mellkasodban.
Ágyadon fekve,
s kifeszülve ívben,
párás ablakodra
rajzolódó szívben.
Ott leszek neked
rosszban, a jóban,
pont a vesszőben,
vessző a pontban,
ha kérdőjel térdel
éppen a mostban,
s csak kérdések vannak
a válaszokban.
Én leszek neked,
ha fátylaz a bánat,
ha szitakötője
rebben a mának.
Én itt leszek ma,
és itt leszek másnap,
itt, a születésnél
ébredő halálnál,
mindig a közelben
- ha mégsem találnál -
Most és Mindörökre.
0 Megjegyzések