Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Cristal Harper: Az élet sötét oldala


Kitöröltem mindent a múltamból,
A szívem billentyűje már túl hajszolt.
Néma lett a száj, talán már nem beszél,
Túl erős a szél, elfúj a szembeszél.

Pocsojába léptem túl mély volt az ár,
Úgy érzem vissza fizettem mindent már.
Mégis mit akarsz még elvisz a vég,
Lelkem már az ördögtől sem fél.
Voltam már lent a padlón nem egyszer,
Vétkeztem már én is úgy ezerzer.

Engedj, ne taszíts.
Hagyjál, ne taníts.
Büntess, a bűnömért.
Vétkezz, vezekelj a vétkedért.
Eresz el, láncba vert küzdőtér.
Érezd, én vállalom,
Ha kis ördög ül majd vállamon.

Hányszor gyóntál már a hamis bűnödért,
Vajon tanítottál már hogy mi a különbség?
Hogy az ördög sokszor újra visszatér,
Erősebb lesz majd talán mindenkinél.
 
Mennyi adósságot felhalmoztál az évek alatt,
Minden amit kaptál de semmid sem maradt.
Most meg harcolsz hogy egyszer utolérd önmagad,
Fentről az angyal is már könnyeket fakaszt.
Nem értem én sem, minek mi az értelme mára,
Hogy a tested maradna földön, de a lelked már szállna.
Mert feladnád könnyedén, és ugordnál a hídon át,
Nem számít már az sem, aki téged még haza vár.
Szednéd a lábaid, de a talaj még visszaránt,
Senkise hallja meg, ahogy elveszett lelked kiabál.
De emlékszik még a szív, ahogy gyerekként szaladtál,
Boldogságod hangja, nekem csak ez maradtál.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések