Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Gáll Júlia: December végén


A hegyek ormán már hó szállingózik,
Rázza szakállát sok szürke felleg,
Hajnali csendben lágy fény lopakodik
Csupasz gallyak közt a napfény dereng.
Jégcsapot sóhajt tél árva szívemre,
Holott él bennem lángsugarú nyár,
Röpköd testemben lángot szór lelkemre,
Őrzöm, tudom te mindig engem vársz.

Összeköt minket friss illata nyárnak
Fagyos teleknek a jeges szele,
Testednek melegét oltottad vágynak
Tudom, hogy mindig ott maradsz benne.
Ha elragad egykor örök enyészet
Érzem, a szívedben mindig lesz hely
Üzenni fogok és várlak majd téged
Ott alant, a földben sem adom fel.

Egyszer mégis, ha elmúlik szerelmed
Vágyad irántam, s az emlékezés,
Tudd, mint láva ömlik rád szeretetem,
Érted kárhozatra is mindig kész.
Őszülő fejemet párnámra hajtom,
Úgy várom a jöttödet kedvesem
Az örök álmok szárnyán ha elalszom
Szent kötelék védi hű szerelmem.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések