Az vagyok, mit a másikban sírva üldözök.
Kergetnek magam teremtette, apró ördögök.
Nincs kint ellenség, senki nincs odakint.
A múlt magához néha még odaint,
elmond ezt- azt, amit jól ismerek,
de már nem sírok, mint egy kisgyerek.

Mit a másikban sírva üldözök, az vagyok.
De óvnak magam teremtette angyalok.
Nincs kint senki, ellenségeimet én szülöm.
Enyém a haragom és enyém a dühöm.
A jelen magához néha már odaint,
csak én vagyok bent, senki nincs odakint.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata