Gyémántpatkós pillangómnak
elfáradt a röpte.
Árnyékban ül, nem repül fel,
nem vágyik már többre.
Nézi, hogy a tó vizében
fodroz még az élet.
Talán még lát egy tenyérnyi
égre festett kéket.
Súlytalanul meg- megrezdül,
beolvad a tájba.
Harangvirág neki kondul,
örök álma várja.

Szerkesztette: Orosz Margit