Az est ruháját foltozom,
pislog egy utcalámpa,
árnyék suhan a házsoron,
ráfagy a hallgatása,
tűbe fűzött hócérna lóg
az eresz homlokáról,
egy nyárra szabott szűk zakót
fércelek tél-csodákból,
ég a csillagok ösztöne,
hósápadt árva szikra,
a hold felvont szemöldöke,
szemét álmosan nyitja,
hóba fagyott kristálycukor,
szétszórt, didergő tüske,
kialvó fényű férfikor
haján a tél ezüstje.
(Szerkesztő: Kondra Katalin)
0 Megjegyzések