A cselekvőképtelenség gúzsba köt,
izzik bennem a lélek,
fájdalom, kín,
hozsanna néked,
hisz megtanítod,
hogy minden elvárás gyilkos,
álmot öl.
Artériámból a vér
a szívből, az agyba ér,
keresi
merre hol lakik a lélek,
hogy táplálja
míg visszatérhet,
az örökkévalóság tengerébe,
sorsom hajlékony
ha hagyom,
vezet tovább utamon,
hisz kétség nem gyötör,
vártalak ,
mint nyári szelet, pitypangban
a mag,
hogy az időtlenség tengerében
a sors hátán szállva
kereshesselek,
az esti alkonyat piros ege alatt,
gyökeret eresztve,
melletted lépjem át az élet küszöbét,
mindenkor.
0 Megjegyzések