Hecz János Sándor: Egyensúlyban

Ha nem hiszed Istent, mért’ bíznál emberben?
Nyílik ezer virág réten, s a kertekben.
Azt ne mondja senki nekem, hogy ezt érti.
Végső segítséget égtől miért kéri?
 
Hitetlen, vagy hívő, egyaránt lát szépet.
Mezőről virágot, a gonosz is téphet,
élhet bátran, hiszen nem bünteti senki.
de számonkéréstől nincs aki megmenti.
 
Nem tudjuk számunkra mit tartogat sorsunk.
Nem sikerül létünk végtelenig tolnunk,
csak amit megírtak génjeink, vagy Isten,
annyi az életünk. Fellebbezés nincsen.
 
Szedhetjük sok gyógyszert akár raklapszámra,
küldhetünk száz fohászt az égbe kiáltva,
rázhatjuk öklünket vagy küldhetünk átkot.
Át sosem léphetjük az utolsó árkot.
 
Tovább nem firtatom, hogy jöhet el végünk.
Egyet ne feledjünk: Jó emberként éljünk!
Tiszteljük Föld Anyánk gyönyörű világát,
bolygónkon teremtsük meg, Mennyek Országát.
 
Tudjuk jól, egyszer majd mérlegre kell tenni
tetteinket úgy, hogy ne veszhet el semmi!
Csakis rajtunk múlik egyensúly meg lesz e?
Fénybe, vagy sötétbe lép be énünk lelke.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata