Terhes felhőket sodor a szél
az ég csapja rozsdásan nyikorog
vállamra szállt egy szökött levél
tócsában egy bogár kavarog.

Megnyíltak az ég csatornái
felfrissül a szomjazó virág
lemosta a múlt hibáit,
hogy élhetőbb legyen a világ.

Fölöttem az ég kolosszális
gyakran ontja éltető vizét
köröttem minden kardinális
ő alkotja az élet ízét.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata