Rajzolnék én, egy segítő kezet,
Bár tudom, ez talán csak a kezdet,
De kell, hogy nyújtsd, baráti jobbodat,
Némiképp enyhítve így gondokat,
Rajzolnék lábat, kitartó legyen,
Hogy néhány fontos lépést megtegyen,
Hogy azon a rögös úton menjen,
És nemes célját hirdesse fennen,
Rajzolnék szemet, hogy több jót lásson,
Vele, már ne a káprázat játsszon,
És, ha mégis szomorú a jelen,
Kicsordult könnycsepp őszinte legyen,
Rajzolnék fület, hallja a jó szót,
Remélve, hogy nem csak az utolsót,
Hallja mindig az igaz beszédet,
És ahogy a szeretet becézget,
Rajzolnék orrot, mi kiszagolja,
Néha, sejtéseit igazolja,
Ha valami bűzlik, azt érezze,
Nagyobb baj ellen, így felvértezve,
Rajzolnék lelket, mindent megértőt,
Menthetetlent is, és a menthetőt,
Vezessen mindenkit a jó útra,
Ember legyen emberséges újra,
Rajzolnék agyat is, ha kellene,
Gondolat gondolata tetszene,
Mi minden józanságot megőrzött,
Mit a gyűlölet még nem fertőzött,
Rajzolnék egy szívet, kinek nincsen,
Emberségből, és teljesen ingyen,
Csak, hogy tudjon Ő is, szívvel élni,
Hogy ne kelljen a magánytól félni,
Megrajzolnék mindent, bárcsak tudnám,
De nagyon megkopott már ceruzám,
Sok minden kell, ebbe a világba,
Kevés vagyok erre, így privátba.
0 Megjegyzések