Álmos lett körül a csend,
a falióra altat.
A szomszéd sem dobog fent,
kint harkály sem kopogtat.

Fotelom puhán ölel,
és nem lök ki magából.
Magány hallgat, nem felel,
és minden olyan távol.

Várom, szóljon valaki.
De nem zörren meg a zár.
Az ajtóm nem nyílik ki.
Csend. Az idő is megáll.

Léptek kint elhalóba.
Nem ő volt sajnos, megint.
Menekülök a szóba.
Sors rendelése szerint.