Ki már volt rabságban, sosem lesz szabad,
benne az emléke mély nyomot hagy.
Súlyos béklyó nyoma csuklón és bokán,
barázdák, forrni nem tudó sebek szíve falán.
Kinek volt rabságban kötve keze, lába,
mégis volt lelkének szikrányi szárnyalása.
A szabadságra szőtt álmok, tervek, vágyak,
mi tesz, ha hullnak a bilincsek, nyílnak a zárak.
Kinyílt a cella, lánc és lakat földre hullt,
teste kínokkal gyötört rabságból szabadult.
Elméje maradt fogoly más cellába bezárva,
nincs ereje ahhoz, hogy magáról lerázza.
Emlékeinek sötét démona tartja láncon,
nem engedi, hogy az elme szabadon szálljon.
Test és lélek elvált, külön utakon jár,
vergődve küzd, mint szárnya tört madár.
0 Megjegyzések