Lackfi János: Ciklámen vér

Mint vashurokba akadt riglit a faanyag
nem ereszt, míg szilánkosan ki nem szakad,

úgy fog meg engem most a lakás,
tölti feszített tükrű gyermek-szuszogás.

Ólomcsizma, sárkolonc óvatos lábamra nő,
borom felszíne horpad, alvó alatt lepedő.

Zümmög itt egyre több villamos gépezet,
árammal töltenek, álmaim nehezek.

S mint kis állatból, mit végszükségben valaki levágott,
az ébresztőórából digitális, ciklámen vér szivárog.