Szerteárad a szépség,
kiárad a szeretet,
boldogan szolgál a Szolgálat
minden élő számára…
Ez a cél és ez így jó,
de védekező korlátainkból
kőfal épül néha körénk
ha fájdalom ér, s lelkünk sötét.
Alázat és bizalom erősödjék újra,
félelmeink, korlátaink legyenek lehullva!
Az isteni együttérzés édes forrásából
kapunk kegyelmet - mely kinyit, s nem elhatárol!
Így lesz példává a felemelő bátorság,
mely a csalódások sebeinél tovább lát.
Szabad és fénylő újra a lelkünk,
S kitárjuk ártatlan, sugárzó szívünk…
…ekkor már érezzük: Isten megint velünk…
…akkor ki ellenünk…?!
0 Megjegyzések