Piros foltok, sávok, kék színben ég az ég. Finom karcolások mögött a messzeség alig használt ecset, alig fonnyadt virág kezdődik újra egy ok – okozatiság. Mintha én indulnék, mintha tiszavirág repkedne körül rég, jön majd egy más-világ. Rohanni esztelen. Lágy dallam simogat, riaszt a félelem, velem kel fel a Nap. Állj mellém tiszta ég! Ne engedd el kezem! Szívem örökre kék. Szeress, hogy érezzem!
0 Megjegyzések