Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Papp Ádám: A Tévút


Nem nekem hagyták égve a lámpát,
mégis végül én oltottam le.
Nem nekem hagytak ételt az asztalon,
mégis én 'haltam bele'.

A tévedés valahogy ilyen;
üvöltenék rád kínokat, ha olyan lennék,
aki nem tudja, hogy van elég bajod.
S, hogy miért? Mert a gőgösség undor
Világa köszönt be minden lakásba
újra, meg újra és nem hagy időt
végiggondolni egy cseppnyi látomást se,
csak azt akarja, hogy vakon vidd,
amit válladra húz ez az önzőség,
ez a temérdek téves felháborodás.

Annyira szeretném elmondani mindazt,
amit láttam és látok, ha így halad
ez az eltakart folyamatos jelen,
amiben az ember ember-húst tép szét
a saját maga elborult igazáért,
ami nem biztos, hogy jó irányba vezet,
mégis szentül elhiszi, hogy
ez, és csakis ez jelenti a menedéket,
ahol majd béke, nyugalom jön rá, de
nem talál mást, csak ürességet.

Annyira szeretnék szólni mások helyett,
de jobb most, ha csendben maradok én is.
Nem emelkedek testként feljebb, hanem
a lelkem hagyom, hogy emelkedjen.
S, hogy mi vár? Közel van valami, ami
talán felnyitja egyszerre a szemünket,
ami újra élettel tölti meg szívünk,
de, amíg ez van, addig csak józanság,
ami hű barátként kell nekünk,
mielőtt végleg, de végleg elveszünk.

Szerkesztette: Kovács Kókai Kata

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések