/szonettkoszorú/
Látod Kedves, dereng ismét a hajnal,
Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.
Lelkünk már fényeket űz örök vággyal:
Szívünkben tűz ég, lángol a szerelem.
A perc távozik egy halk sóhajtással,
Öleléssel… reménnyel ébresztgetlek…
Érzelmes sikoly száll a pillanattal:
Elvész minden lobogó tűznek fénye.
Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon,
Örökké felizzik bennem a parázs...
Elégedett mosoly ül orcád szélén.
Édes élet: ajkamon sok mézes csók.
Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs:
Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.
0 Megjegyzések