Illata hogy száll, a gőzölgő csészében,
tealeveleknek forrázatát érzem,
ilyenkor ősszel, élvezettel kortyolom,
magamat szelíden eképpen korholom.
Ne mohón igyad zamatos ízes levét,
lassan csak cseppekben érzed csáberejét,
cukrot ne, mézzel édesítsed teádat,
jó ha ilyenkor van beszélgető társad.
Szép míves szőttesabrosz, asztalt takarja,
csillog szemed, hogy kezed teát kavarja,
közben mosoly suhan ajkad szegletében,
mikor pincér süteményt ad eléd éppen.
Őszi zamattal, így érkezik a reggel,
forrázati füves bódítószerekkel,
hűvösek most az októberi reggelek,
fáknak levelei csak had peregjenek.
Az éjszakámat ne a bánat ekézze,
hánykódásaim a félhomály ne nézze,
furcsa érzés mi érzékeimbe suhant,
majd imák után testem álomba zuhant.
0 Megjegyzések