Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Zilahi Nono: Illimitált önbecsapás


Addig bámullak, míg széthasad a lelkem,
s míg betelik minden űr bennem veled;
bár szeretni már képtelen vagyok…
hisz’ felemésztettek szerelem-selejtek,
meg Olümposz méretű szikla-terhek,
s te sem sejted, hogy épp beléd halok.

Elűzhetetlen árnyként hozzád szegődök,
s báj-fodraid mind magamra öltöm…
mert lehetetlen kérnem, hogy maradj;
e test-mezemből már végleg  kivetkőzöm,
s képmásunkat istenszerűvé szövöm:
átalam, mert megláttalak, brill vagy…

vagy illimitált önbecsapás…

s tán fogaim közt hantföldi dísznövény gyökerek nőnek,
ujjbegyeimben tölgy-szilánkok lüktetnek,
szemüregeim sem látnak már, csak nézek,
s ólényemre Valak fúriái gyűlnek…
DE még vissatérek kárhoztatni ótestemben a bűnt.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések