Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Gáll Csilla: Kereslek


meg akarlak keresni, rád akarok találni, hol veszítettelek el? mikor árultál el?
belenézek a tükörben, ki ez az idegen? ennek most  utánajárok, visszamegyek
oda, ahol kamasz voltam, oda, ahol éjjeleken át filozofáltam, írtam és táncoltam,
visszamegyek a tett színhelyére, oda, honnan lázadó kamaszként otthonról elszöktem,
vonatra szállok, úgy mint régen, majdnem rossz vonatra ülök, dohányszagú műbőr
ülések, minden a régi, mindent úgy akarok csinálni, mint akkor, amikor eltűntem,
hátha valahol rám találok, hosszú az út, kora este befut a vonat  R-be, az égbolt
zavaros, a köd alattomos, nyálkás, leszállok  a lomha kisvárosban, abban, amelyben  
gyermekként éltem, amelyben azóta sem  jártam, óvatosan nézek körül, az állomáson
a büfé nem változott, faggyú- és bagószag árad belőle, a kohászműhely mellett haladok,
minden a régi, gyermekkori barátom ott gályázik évtizedek óta, tüdeje már nem a régi,
néhány év és itt a nyugdíj, mondja, ezt már fél tüdővel is kibírom, valami hiányzik,
az égett  bakelitszag, a környezetvédelmi szabályozás, persze, felnézek a dombtetőre,
a templomtorony a régi, onnan mutatja az irányt, a panelrengeteg sem változott,
elnyűttebb, mint emlékeimben, viseltes és koszos, egyébként a régi, felmegyek
a lakásba, be a régi szobámba, idegen bútorok, terítők és nippek, semmi sem a régi,
semmi nem emlékeztet rád, kinyitom a dupla-ajtós szekrényt, lapozgatok az évtizedes
emlékek közt, préselt havasi gyopár -szerelmi ajándék,  szilveszterek  fenn a hegyen,
egyiken a régi csapat, papírfecnik, novella töredékek, kutatok és kotorászok,
egyszerre csak rád bukkanok, rád nézek és vissza nézel, ott vagy több elnyűtt képen,
felfelé pillantasz, bele bátran a lencsébe, hosszú fényes haj, élénk, mohó szemek
vágyják a jövőt, kinézel rám, végigmustrálsz, nézzük csak, hogy mivé váltál:
néhány centit összementél, csípőd-vádlid szélesebb lett, arcod  megtelt barázdákkal,
bár lendületes tekinteted megmaradt, farkasszemet nézünk, vizslatjuk egymást,
tükörképünk finoman egybeolvad, ideje indulni, az ég kitisztult, a köd felszállt,  
várnak haza, azt ajtót magam mögött halkan behúzom, egy leheletnyi irigység
azért bennem marad, vágyom a harmatos szívedet.
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések