Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Halmai Dávid: Miért tenném


Könnyebb a sír, ha saját,
mert nehezebb, ha barát
méginkább ha szerelem
mit én elvesztettem.

Elhittem neked, hogy ásó, kapa,
de megszólalt a nagyharang
S a pokol megnyílt alattam.

Kiáltok, de már nem hallod,
egy kibaszott szellem vagyok
és hiába adok bármilyen hangot,
még az ördög is elhagyott.

Miért tenném, miért kelnék
át a szenvedés folyóján,
mikor odaát
egy arctalan ember vár?

Mindent feladtam érted,
te mégsem értékelted,
ezért hiába éget
a harag és a szégyen.
(S látom, tényleg nem érted.)
Pokolra mentem érted,
mégis magányban égek.

Naív voltam, nem a te hibád.
Én akartam, hogy álom-valóság
legyen az örökkévalóság.

Miért tenném, miért kelnék
át a felejtés folyóján,
mikor odaát
csak egy arctalan ember vár?

Nem teljes már semmi sem.
Ő már korhadt, mikor még csak kókadt
volt a bot, de ő
ezzel is szívesen játszott.
Minden olyan szép volt,
mikor mosolyt vetett
rám és csak nevetett.
Bele akartam halni, de nem lehetett.

Miért tenném, miért kelnék
át az emlékek folyóján,
mikor odaát
egy arctalan ember sem vár!
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések