Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Bahus Antal Katalin: Soha ne add fel!


– Apa- apa, Aysa megint elvette a játékomat!

– Szólj rá, ő egy lány miért akar fiús játékokkal játszani?

– Te kicsi vagy még az autóimhoz, ha eltöröd meghúzom a hajad!

– Az én autómmal csak én és apa játszhatunk, nem kislányoknak való! Még a végén miattad veszítem el a versenyt és akkor apa kapja a desszertet, amit mama sütött!

 – Nem Aysa, menj és játssz a babáiddal, vagy viszem az autóm és elütöm vele barbiet!!!– 

 Aysa azonnal a mamához szaladt és panaszkodni kezdett, hogy ezek a fiúk mindig vitatkoznak a hercegnővel és apa nem tudja neki van igaza!

– Gyere mama verd meg őket a botoddal!–  A mama kedvesen simogatja meg az arcát és kezdi el fésülni a haját, hogy legyen jó, hagyja játszani a fiúkat. Nézze csak meg anya milyen szomorú, mert nem öleli át a kis hercegnője. Aysa gyorsan fogta a szalagjait és vitte is az anyukájához, hozzábújva ölelgette, de azért nem felejtette el a fiúkat, közben az anyukáját kérte menjen oda és szidja meg, amiért nem akarnak vele is játszani!

A kis Omar a játék közben figyelte a kis duzzogós húgát. Nagyon aranyos, mondja az apukájuk. Omar kedvesen veszi az autóját és ül le a kanapéra a húga mellé, majd észrevétlenül leteszi a játékát, amint visszament azonnal hangosan keresni kezdte a kis piros tűzoltó kocsit, mikor Aysa meglátta azonnal szaladva sietett hozzá és mutatja megtalálta, megtalálta! Omar boldogan mutatja üljön le vele játszani. A kedvenc autóját a kis hercegnő találta meg ezért nagyon boldog és játszhat vele. Az egész estét ott töltötték a kanapén játszva, a két gyerek apa és mama a kis botjával, amire támaszkodik, amikor jár, mivel fáj a lába.

Az estét anya zavarta meg, mindenkit vacsorázni hívott, miután jóízűen falatoztak. A két gyerek fogócskázva tornázta le a sok sütit és az asztal körül szaladgálva játszottak. Mama már elment pihenni, amíg apa és anya nevetve kapcsolódott be a fogócskába. Nagyon későre járt már és igencsak elfáradt a kis hercegnő, hisz következő nap mennie kell az oviba, mert hát ő az ovónéni segítője és neki kell vigyáznia a többi kis csintalan gyerekre- mondja cuki, ámde komoly arccal. 

A kis Omar egy pillanat alatt kikapta a kezéből a kedvenc barbiját és már be is szaladt a szobába vele, utána mérgelődve a kis hercegnő. Gyorsan kapja a mama botját, hogy megveri vele a bátyját, mire Omar kedvesen adja vissza, mert nagyon fél a kis hercegnőtől neveti el magát. 

Omar tíz éves és a korához képest nagyon okos. A kis húgára is úgy vigyáz akár egy nagy, habár sokszor szórakozik vele, mert pici, csak hat éves, de mindig megvédi mindentől, hisz ő a nagy testvér, hívja fel a szülei figyelmét !

Amint a kis hercegnő is ágyba bújt és Omar is, azonnal bekapcsolta neki az éjjeli fényeket az anyukája, amitől jobban tudott aludni Aysa. Hamar csend lesz a hatalmas bérlakásban, hisz már nagyon késő van. Anya még elpakol és beszélget apával kicsit, aztán ők is lefekszenek. Az éjszaka közepén a kis hercegnő gondolt egyet és a szülei ágyába mászva aludt tovább az anyukáját ölelve, mikor hirtelen sötét lesz...

Omar kinyitja a szemét, viszont nem lát semmit csak romokat és port, próbál kiabálni, de nem jön ki hang a torkán. Semmit sem lát, fájdalmat érez a lábaiban, köhögve kezdi el az anyukáját szólítgatni és a testvérét. Nagyon sokáig hívja őket válasz nélkül. 

– Mi történt, hol vagyok?–   kérdezi zokogva. Nagyon sokáig sír pedig tudja jól ő már egy nagy és erős mégsem tudja megállítani a könnyeit.

– Hol vagy anya.... miért nem jössz értem apa? Te vagy a legerősebb a világon, gyere gyorsan és ments meg!– szólnak az egyre gyengülő hangjai. 

Sok idő telik el, de ki tudja mennyi, senki sem jön és nem segít a kicsi fiún. Amikor már nagyon szomjas és egyre jobban fél, nem hagyja azonban abba akkor sem a szüleit hívni, mikor hangos zajt hall, mintha remegne a föld, óvatosan néz körül. 

– Anya hol vagytok már? Nagyon szomjas vagyok, fázom! Anya ne félj a lábam már nem fáj, de anya gyere értem! –  ekkor egy kicsi fényt pillant meg és egy ismerős arcot, mintha kutyaugatást is hallana, amitől a szíve gyorsabban ver, ekkor meglát néhány árnyékot, 

– Apa te vagy Tudtam eljössz megmenteni, tudtam nem hagysz itt engem!–  kiabálja rekedt gyenge elcsukló hangon. Nem az apukája volt az, néhány idegen férfi emeli ki kézről-kézre adva a kis hőst, boldog tapssal emelik ki a romok alól! A kisfiú nem lát a hirtelen fényben, nem tudja mi történt, nem látja a szüleit, a testvérét, sem pedig a házukat. Minden eltűnt, mint valami rossz álomban, amint azonban nézelődik abban a percben meghallja a mamája kedves zokogó hangját és mint, aki megnyugodott, hogy a családja jól van ájult el a mentősök karjában.

Az orvosok nagyon sokat küzdenek a kis törékeny és teljesen kiszáradt hősért, akit azonnal a kórházba szállítanak és már vizsgálják is a lábait először, hisz azok borzalmasan véreztek a mentése során.

A kis Omar nem is sejti, hogy sajnos a házuk romjai maguk alá temették a családját a kis hercegnővel együtt, egyedül ő és a nagymama maradt életben. 

Hatalmas földrengés rázta meg a várost és mivel éjjel volt sokan aludtak és lett nyughelyük a hideg romokban. Omar napokig aludt a szobában a nagymamával, aki egy percre sem hagyta magára és számos sérülttel, hisz tele volt minden. A kis Omar felébredve azonnal az apukáját hívja, az orvosok gyorsan adnak neki gyógyszert, amitől vissza alszik. A nagymama zokogva támassza fáradt fejét és kérdezi, mit tegyen, hogyan mondja el egy tíz évesnek, hogy nincs többé az anyukája és apukája, hogyan mondja el, hogy a kis hercegnő már nem öleli a nyakát és nem szaladgál vele, hogyan mondja el, hogy többé ő se fog szaladgálni, hogy Isten más utat szán nekik és csak ketten maradtak, hogy adhatná neki a lábait?

A kisfiút sajnos nem tudták másként kiszedni a törmelék alól, a lábaira hullott hatalmas beton miatt mindkét lábát amputálták. A nagymama zokogó hangja tör utat a többi zokogás közepette, amivel a kisunokáját ébresztgeti és kéri ébredjen fel. A kis Omar napok múlva tér magához, amint kinyitja a szemét látja maga mellett ülve aludni a nagymamáját, azonnal felkapja a fejét, hol vannak a többiek - kérdezi körülnézve, senkit sem lát azonban, amikor ébresztgeti a nagymamáját azonnal kérdezi hol van anya, apa, hol a kis hercegnő. A nagymama zokogva csókolgatja a kezeit és gyorsan hívja az orvosokat. A doktorok sok vizsgálat után fellélegeznek, mert a fiú keringése lassan helyre állt, csak a térdeitől kellett amputálni a lábait. A kisfiú azonban folyamatosan a szüleit hívta, senkit sem akart csak az apukáját! A nagymama elmondja, hogy elmentek egy jobb helyre, rájuk az Úrnak volt szüksége. A fiú ekkor le akar szállni, hogy ő menni akar, biztos nem hagynák őt ott egyedül. A nagymama azonnal megtartotta, majdnem elesve vele, sírva kérte maradjon, ha ő is elmenne mihez kezdene egyedül? Azért hagyták ott, hogy vigyázhasson rá, hisz öreg és gyenge.

Omar olyan szívet tépően zokogott, amitől az orvosok és ápolók szíve is megakart szakadni, a könnyeiket törölve álltak a folyosón. Omar kis idő múlva álomba sírta magát, mikor felébredt azt mondta..

– Rendben nagymama, itt maradok veled, apa azért hagyott hátra mert tudta erős és bátor leszek, hogy vigyázzak rád!–  A nagymama hangos zokogásba tört ki, a mellette levő doktor és betegek is sírtak, hisz egy tíz éves harcossal van dolguk! 

A napok alatt a kisfiú nem sírt mindent megtett, hogy bátornak látszon. A kis hős híre bejárta a világot, egy nagyon híres feltaláló doktor fülébe is eljutott a pici hős, aki elvesztette a családját, azonnal a segítségére sietett és megvizsgálta, felmérte a helyzetet, azonnal elkezdett egy számára kifejlesztett pótvégtagot csinálni, hogy újra járhasson, amikor elvitte és megmutatta a kis Omarnak és az orvosoknak, mindenki ámult szinte igazinak tűnt és sok mozdulatot tudott végrehajtani. A kisfiú hirtelen megfogta a professzor kezét 

– Doktor bácsi, mi van ha felajánlom a lábaim az Úrnak, ha nem fogok járni többé, akkor legalább a kishúgom visszaadja? – ekkor csend lett a hatalmas kórházi szobában.

– Édesem ez sajnos nem így működik. Tudod az Úrnak pont egy olyan kis angyalra van szüksége,  mint a kishúgod, aki biztosan akkor lenne boldog, ha látná, hogy a nagy és erős bátyja jól van és újra sétál !– A kisfiú arcán a könnye végigfolyt, pedig nagyon erősnek akart látszani.

– Rendben van doktor bácsi, maradok, újra járni fogok és megmutatom majd az Úrnak jól vigyázok a mamára, akkor biztos boldog lesz anya és a kishúgom, apa pedig nagyon büszke lesz a bátorságára!–  A doktor pályafutásán először érzékenyült el, a kisfiú hite és ereje arra késztette a körülötte élőket, hogy soha ne adják fel, hogy a bátorság mindenkiben ott van! Omar nagyon szorgosan gyakorolt és mindent megtett, hogy járni tudjon és egyedül vigyázzon a nagymamájára, aki nem tudta hova fognak menni, mi lesz tovább, de legalább ott volt neki a kisunokája, aki neki is erőt adott. 

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések