Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Borján Márta: A medvebocsok kalandja


Tündérszurdokba beköszöntött a tavasz.

Az erdőben hallani már a kismadarak vidám énekét.

Medvemama is előbújt kis bocsaival, Marcival és Bercivel meleg barlangjából, és nyomban munkához látott. A kis bocsoknak anyjuk megengedte, hogy ebédig elmehetnek a tisztásra játszani.

A két bocs kergetőzve szaladt a fák között, ám egészen más irányba haladtak. Amikor orra buktak, mert egy gödörbe léptek, akkor eszméltek rá, hogy igencsak eltévedtek. A gödörből visítást hallottak, majd utána haragosan búgó, röfögő hangot maguk mögött.

Marci gyorsan talpra ugrott, lehajolt testvéréhez, megragadta a karját, és felkiáltott:

- Fussunk!

A szörnyű hang egy felbőszült vaddisznó mama hangja volt, aki csíkos kölykeit védelmezte, mert Marci és Berci a malacfészekbe lépett. A kismalacok visítani kezdtek, a koca pedig azonnal ott termett, hogy nekirontson a két medvebocsnak. Azok futásnak eredtek, de olyan sűrű volt a bozót, hogy nem menekülhettek, csak reszkettek, vaddisznómama meg vicsorogva közeledett feléjük.

Már úgy érezték, hogy azonnal felnyársalja őket agyarával, amikor hirtelen előbukkant a semmiből Bella tündér, és tündérport fújt a magvadult koca arcába, aki attól prüszkölni kezdett, és így a két medvebocs egérutat nyert. 

Amikor kissé megnyugodtak, nem győztek hálálkodni Bella tündérnek.

- Azt hittük, soha többé nem látjuk viszont a mamánkat – rebegték elhaló hangon.

- Az lehet–válaszolta a tündér –, de nélkülem haza sem találnátok.

A két bocs kémlelve nézett széjjel.

- Az igaz–hebegte Marci –, nagyon messze elcsatangoltunk.

- Ugye hazakísérsz minket? – pityeregte el magát Berci, és kérlelve nézett a tündérre.

- Csak nem gondoljátok, hogy itt hagynálak titeket? Édesanyátok már biztosan nagyon aggódik – felelte barátságosan a tündér.

A két bocs bizakodva nézett rá.

- Akkor indulás hazafelé! – utasította őket, és repülve megindult az erdei ösvényen, a két kis mihaszna meg orrát lógatva cammogott a nyomában.

Mivel Bella tündér igencsak szaporázta szárnycsapásait, egykettőre megérkeztek a barlanghoz, ahol medvemama könnyeit törülgetve várta haza gyermekeit. 

Megpillantva az elcsigázott bocsokat, szíve majdnem kiugrott a helyéből örömében. 

- Már annyira aggódtam!–szorította magához kicsinyeit. – Mondjátok, mi történt veletek? Gondolom, Bella tündér nem véletlenül kísérget benneteket – mondta, és sokat sejtve nézett a tündérre. 

A bocsok csak hallgattak, de Bella elmesélt mindent medvemamának. Ő ezután így szólt gyermekeihez:

- Ugye, tudjátok, hogy nagyon helytelenül viselkedtetek!  A kis vadmalackák még aprók, gyámoltalanok. Óvnunk kell őket! Mamájuk csak védte őket, különben barátságos, kedves az erdőlakókkal. Most elmegyünk hozzá, és ti bocsánatot fogtok kérni, amiért ilyen óvatlanok voltatok. 

- Én is veletek tartok! – jelentette ki Bella tündér.

Medvemama bocsait kézen fogva megindult a csapáson. Bella tündér repülve kísérte őket.

A koca éppen szoptatta kicsinyeit, de amint észrevette őket, újra támadásra készült.

- Kedves Röfi Rézi, nyugodj meg! – szólt medvemama barátságosan. – Két bocsom bocsánatot akar kérni tőled és malackáidtól. 

A két gézengúz fel sem merte emelni a fejét, szipogva ennyit mondtak:

- Bocsánatot kérünk, nem volt szándékos.

Röfi Rézi meglágyult a szepegő bocsok láttán, és mosolyogva simogatta meg a buksijukat.

- Nem haragszom rátok, de azt ajánlom, hogy a jövőben nézzetek a lábatok elé is, hiszen az avarban is sok állat él, akik nem tudnak elbújni a tappancsaitok elől. 

Most Bella tündér szólalt meg mentegetőző hangon:

- Kérlek, nekem is bocsáss meg a tündérporért!

- Rád nem is haragudtam–felelte a koca –, hiszen tudom, hogy a tündérporod ártalmatlan. És azt is tudom rólad, hogy a szíved csupa jóság és szeretet.

Ezután elbúcsúztak egymástól. Röfi Rézi folytatta malackái etetését, a bocsok mamájukkal és Bella tündérrel visszamentek a barlangba, és jó étvággyal elfogyasztották az ebédre készített finomságokat. Este Bella tündér elköszönt tőlük, medvemama pedig lefektette álmos bocsait, majd hamarosan ő is álomba szenderült.

Kívánjunk nekik mi is jó éjszakát! 

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések