Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Égi Edina: Mese a barnamackóról, aki jegesmedve szeretett volna lenni


Nem is olyan messze innen, és nem is olyan távol, az Árnyas Tölgyerdő málnás rejtekében élt Barabás, a kis bolyhos, barna bundás mackó. Barabásnak mindene megvolt, amit egy erdei kismackó kívánhatott. A finom méz titkos lelőhelye, a minden csínytevésre kapható barátok, és egy békés erdei otthon. Keresve sem találhattál volna nála boldogabb és kiegyensúlyozottabb mackót az Árnyas Tölgyerdő egész kerekében. Azt hihetnénk, hogy Barabás teljesen elégedett volt erdei mackóéletével. 

Ám a kismackó kalandvágya és tudásvágya mindennél erősebb volt. Egy napon az erdei iskolában   Bölcs Bagoly -aki az erdei iskola tanítója volt - a barnamackók távoli rokonairól, a jegesmedvékről mesélt a tölgyerdei állatkölyköknek. Barabást annyira lenyűgözte, amit hallott, hogy ezután már nem is tudott másra gondolni, mint arra, bárcsak megismerkedhetne a fehér bundás mackókkal, akik olyanok, mint ő! Igen, pontosan olyanok! Illetve majdnem pontosan… Csak épp az ő bundájuk csillogó hófehér akár a frissen hullott hó, az illatos erdei málna helyett inkább halat esznek, és nagyon – nagyon szeretik a hideget. Barabás lassan ráébredt, hogy talán nem is annyira egyformák, hiszen az ő bundája csodaszép barna, így jól el tud rejtőzni az erdőben, a málnát sokkal jobban szereti a halnál, és a tél, a dermesztő hideg tél a legijesztőbb az egész történetben! Ő inkább átalussza csendes barlangjában a telet, és csak tavasszal merészkedik elő. De akkor a jegesmedvék, hogy tudnak boldogan élni ott, ahol mindent hó borít és dermesztő hideg van? – morfondírozott magában Barabás.

Rettenetes kíváncsiság lett úrrá az erdei kismackón. Eldöntötte, hogy meglátogatja távoli rokonait, akik az Északi – sarkon élnek. Úgy érezte, meg kell tudnia hogyan tudnak boldog és teljes életet élni ott a távoli nagy hidegben. Miért nem élnek ők is inkább itt az Árnyas Tölgyerdőben együtt az erdei barnamedvékkel? Csábította az ismeretlen, új kalandokra vágyott, így hát - miután elköszönt megdöbbent erdei barátaitól - útnak is indult a sarkvidék felé. Útja hosszadalmas és kalandos volt, de végül elérte célját, a jegesmedvék távoli otthonát. Annyira fáradt volt már, hogy észre sem vette, amikor elaludt egy hatalmas jégmező kellős közepén. Arra ébredt, hogy nagyon fázott, de ami még meglepőbb volt, hogy sok hatalmas, fehér bundás mackó kíváncsi tekintete szegeződött rá. Nagyon megilletődtek, amikor felfedezték az alvó barna bundás szerzetet, hiszen nem ismerték, és még soha senki nem is látott ilyen furcsa kinézetű mackót! 

A jegesmedvék arra kérték az idegent, mesélje el utazása történetét, és arról faggatták, mi szél hozta őt erre a vidékre? Barabás először félénken beszélni kezdett, de amikor látta, hogy a jegesmedvék érdeklődve és barátságos tekintettel hallgatják, szívesen elmesélte történetét. Az Északi – Sark lakói örömmel fogadták a furcsa szerzetet.  Először jól kinevették, amikor látták, milyen esetlenül mozog a hideg, csúszós jégen, de azután megszánták, és megtanították neki, hogyan közlekednek a jegesmedvék a havon és a rianó jégtáblákon. Megmutattak neki minden fontos dolgot, ami hozzátartozik a jegesmedvék mindennapjaihoz. Barabás megtanulta, hogyan lehet a jég alól kihalászni a halat, hogyan vackolják be magukat a hideg éjszakákon, hogyan lehet igazán jól csúszni a jeges játszótér csúszdáján, táncolni a tundra hattyúval a jégen, versenyt úszni a grönlandi fókákkal, és állni a sarat, ha véletlenül elsodródna egy jégtáblán. Barabás mindent megtanult, és végül azt is megértette, hogy a jegesmedvék azért nem fáznak, mert különleges aljszőr védi bundájukat a csikorgó hidegtől. Élvezte a sarkvidéki életet miután megtanulta uralni a hideget, és jóbarátokra is szert tett a sarkvidéki állatok körében. Most már tudta, hogyan is élhetnek a jegesmedvék a sarkvidéken boldogságban.

Ám egy csillagfényes este, amikor bevackolta magát éjszakára és a csillagokat bámulta, érezte, hogy nagyon fázik. Hiába fészkelődött, gombolyodott és mocorgott, egyre inkább érezte a hideget. Végül megértette, hogy nem is a teste fázik. Sokkal inkább a szívében mardosott megszüntethetetlenül az a hideg érzés. 

Mert Barabás hazavágyott. Hiányzott az Árnyas Tölgyerdő, az ízletes málnát adó bokrok, az illatos méz, még ha harcolni is kell érte az erdei méhekkel. A legjobban azonban az érdekes történetek mesélője Bölcs Bagoly tanár úr, és az erdei jóbarátok hiányoztak. Úgy érezte, itt az ideje hazamenni.

Másnap korán reggel amikor felkelt a nap, a kismackó is vele ébredt. Elköszönt kedves, fehér bundás rokonaitól, és útnak indult.  Fájt a búcsúzás, de Barabás hazavágyott. Oda, ahol született, ahová tartozik, ahol a legédesebb az illatos málna, és ahol legjobb barátai már nagyon hazavárták. Hazahívta őt a zöldellő Árnyas Tölgyerdő.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések