Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Farkas Árpád versei olyanok, akár a székely ember természete: szikárak és szűkszavúak


Ma a 3 éve elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő és műfordítóra emlékezünk.
 

Farkas Árpád költő, közíró, műfordító Siménfalván született 1944-ben. 

Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1968-ig Vajnafalván tanított. 

1968-tól 1971-ig a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör újságírója, 1970–1975 között a marosvásárhelyi Igaz Szó munkatársa, 1993-tól nyugdíjba vonulásáig a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap főszerkesztője volt. 

2021. február 7-én Sepsiszentgyörgyön érte a halál. 

Farkas Árpád versei olyanok, akár a székely ember természete, szikár, szűkszavú, ám határozott lírai vonalvezetés jellemzi ezeket a műveket. 

A költői képek fiatalos tűzzel, lendülettel, olykor indulatokkal telik, cicomázott eszköztár, csillogó, villogó jelzős szószerkezetek, öncélú magamutogatás, a túlbeszéltség útvesztőit elkerülik. 

Lírája egyetemes mondanivalóval bír, legyen szó hazáról, szerelemről, emberi tartásról, költészetről vagy „másnapos énekről”, bármilyen korban és generációnak ajánlott - az Irodalmi Jelen így jellemezte a költő munkásságát.


FONTOSABB KÖTETEI:

  • Másnapos ének. Versek; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1968
  • Jegenyekör. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1971
  • Bővízű patakok mentén (riportkönyv); Beke Györggyel, Fodor Sándorral és Kovács Györggyel); Kriterion, Bukarest, 1972
  • Alagutak a hóban. Versek; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Asszonyidő. Publicisztikai írások; Kriterion, Bukarest, 1983
  • A befalazott szószék; Magvető, Budapest, 1985
  • A szivárgásban. Versek; Püski, Bp., 1991
  • Bolhalakodalom, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1998
  • Erdélyi asszonyok. Versek, 1980-2000; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000
  • Határátkelés; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004
  • Ecce poeta! Farkas Árpáddal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Bp., 2005 (Magyarnak lenni, 6.)
  • Válogatott versek; vál. és szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár)


DÍJAI, ELISMERÉSEI:

  • 1971 és 1979 – a marosvásárhelyi Írói Egyesület díja
  • 1985 – a Román Írószövetség prózadíja
  • 1989 – SZOT-díj
  • 1991 – a Magyar Művészeti Alapítvány díja
  • 1993 – József Attila-díj
  • 1995 – Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj
  • 1998 – Berzsenyi-díj
  • 2002 – Balassi Bálint-emlékkard
  • 2005 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
  • 2016 – Magyarország Babérkoszorúja díj
  • 2018 – Kossuth-díj
  • 2020 – Hit és hűség díj
  • 2020 – Széchenyi-örökség Okmánya


APÁINK ARCÁN

Itt, Erdélyben a suvadásos dombok
a férfiakban éjjel mélyre szállnak,
reccsenve nőnek meg a pofacsontok,
s a vízmosásos szemekben az árnyak

nézik, nézik évezredes hosszan,
hogy a türelem partjain milyen erdő ég el.
Hiába kentétek be a füves rétet
jelszavakkal és piros borjúvérrel,

mert felzúg makacs hajuk az éjben
és erdőtűzként világít,
forradalmas-szép arcuk foszforeszkál,
hogy megleljük az utat hazáig,
fiúk,
    fiúk, viháncoló csitkók a vad szelekben,
ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk,
s e rögös földre mégis visszatérnénk,
csak lábujjhegyen, halkan!:
apáink hűlő, drága arcán járunk.

Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések