Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kapocsi Annamária: Nézd hogy futsz


Ősz dadog benned, lám buta kedved felbukik,
S gyakorta mondják, szép szíved rongyát ellepik,
Megtépett lágy ív, riadtan felsírt, nem ismerik,
Fel sosem fogják, fél sosem látják, terelik.

Terhe ha volt, van, örökké hordva, ott marad,
Míg ki nem mondva elterül nyomban, elfedik,
Inge ring rendben, szakadt szerepben, énekel,
S föld sóját szórja, Szanaszét szól ma, felejt, el.

Láza, ha volna, tűz viszi lopja, robaját,
Irigyli tőle, elcseni pöre kis mosolyát,
Nem lehet égni, a szélnek - mért nem éri el,
Hogy szabadulhat, ketrec a holnap, tépni kell.

Papír az érzés, könyv ez az élet, olvasom,
Máglyára tépem, most égjen szépen, dalolom,
Pernyét ha ringat, viheti a széllángoló,
Messzire jut el, egyetlen-egy szó: Halandó. 
Reactions

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések